az előérzet

    Az evolúció szabályai szerint életünk minden mozzanatát, környezethez történő alkalmazkodásunkat érzelmi programok irányítják. Minden gondolatban, fogalomban, szóban egymással összefonódva jelenik az idő, és a hozzá kapcsolódó érzelem. Ezekben egyszerre van jelen tudásunk, gyakorlatunk, múltunk összes tapasztalása, és a jövőbeni szituációban várható érzelmi-hangulati állapotunk. Alkalmazkodásunk során előre tekintünk, és azon vagyunk, hogy a felmerülő kétségeinket, félelmeinket csökkentsük, és elégedettségünket maximalizáljuk.

  

Előérzet, megérzés

      Egy baráti társaságban esett szó a megérzésről, előérzetről, intuícióról. Nagyon meglepődtem, amikor tanult, jól felkészült és művelt ismerősöm „elővezette véleményét” a problémáról. Szerinte a „hatodik érzék (vagyis a szubtilis érzékelés képessége) az a képességünk, mellyel képesek vagyunk a szubtilis dimenzió, avagy az angyalok, szellemek, a mennyország stb. érzékelésére. Ide tartozik még az az adottságunk is, hogy megértjük az olyan ok-okozati összefüggéseket sok esemény között, melyek túlmutatnak az intellektusunkon. Érzéken túli érzékelés (ESP), tisztánlátás, látnoki képesség, előérzet, intuíció mind-mind szinonimái a hatodik érzék vagy szubtilis érzékelési képességnek” Ezt az idézetet később egy honlapról másoltam be a gépembe, mert jól összefoglalja mindazt, amiről beszélt. Magyarázatként annyit, hogy a szubsztilis dimenzió túlmutat az öt érzékszerv világán, és csak a hatodik érzékszervünkkel tudjuk érzékelni. Szerinte van ilyen. Tudom, hogy folynak kutatások ennek bizonyítására, de azt is tudom, hogy minden szándék ellenére nem sikerült ilyet felfedezni.

    Az illető gondolkodás nélkül utasította el azt az észrevételemet, hogy az angyalkás-mennyországos kitétellel az emberiség nagy részét kizárja a rendszerből, mert az ő vallásuk másról szól. Nincs mit mondanom. Mindig tudtam, hogy a butaság terjesztése áltudomány segítségével a leghatékonyabb. De ennyire?

    Mindig azt hittem, hogy az észlelés, és érzékelés a pszichológia legjobban kiművelt területe. 1879 óta, a pszichológia megszületésétől folyik a vizsgálata. Ekkor lépett a spekulatív közelítések helyébe a gyakorlat és kísérlet Lipcsében, Wundt laboratóriumában. Ezt minden pszichológus pontosan tudja, mert a pszichológia történet fontos része a pszichológusképzésnek. Mégis nagyon sokan adják a nevüket, és a tudásukat olyanhoz, amit kívül esik bizonyíthatóság területein, - ami minden tudomány számára kötelező zsinórmérték, - és erősen spekulatív jellemzőket mutat. Mint például Judith Orloff „egy diplomás pszichiáter, aki az egzakt tudományok mellett a megérzéseket és a spiritualitást is próbálja bekapcsolni problémamegoldás közben. Minderről több könyvet is írt, amik közül a Pozitív energia bestseller lett”. Sőt! Orloff külön szójegyzéket kapott a Wikipédiában. Hivatkozhattam volna magyar „szakemberekre” is, de nem akarok felesleges háborúságot. Főleg nem beavatottakkal. Hitbeli dolgokkal ugyanis nem lehet vitatkozni. Biztos, hogy óriási üzleti területről van szó, és sokan férnek el rajta. Mindenki másként keresi a megélhetését.

    Akkor ott beszélgetés közben valahol elveszítettem a fonalat, mert jómagam sohasem léptem ki, - vagy inkább léptem be az - „ezo” térbe, ugyanis nem vagyok sem beavatott, sem tájékozott a titkos tanok területén. Bevallom, a szakszókincsét sem értem, és azt sem tudtam miről beszélnek a híveik. A probléma „belakta” az agyam, és otthon elővettem azokat az „akadémiai” kiadványokat, kézikönyveket, melyek magyar nyelven a pszichológia észlelés, érzékelés, problémamegoldás témakörét tartalmazzák. Atkinsontól kezdve, és folytatva… másokkal.  Érdekelt, hogy a tudós szakemberek vajon mit írnak róla. Számomra ez a probléma nem létezett, mert az a ráérzés, az előérzet, a megérzés, és az intuíció belesimult az életembe. A ráérzésre mindig úgy tekintettem, mint egy jó ötletre. Az előérzeteim a jövőre történő felkészülést szolgálták.  A sok lehetőség közül sokszor a megérzéseimre hallgatva válogattam ki azokat, amelyek a megoldást szolgálták a hozzájuk kapcsolódó bizonytalanságokkal együtt. Tudtam, hogy biztosra soha sem mehetek, de számoltam azzal is, hogy közben korrigálhatom a terveimet. És mindig vártam az intuíciókra, amelyek egyediségüknél, eredetiségüknél fogva a tudás új elemeit hordozták.

    Ha jók a megérzéseink, akkor viszonylag egyenes úton, és gyorsan haladunk előre.  Ha nem, akkor baj van. Életem egy szakaszában sokat kártyáztam, - ultiztam – ilyenkor többször átéltem az előérzet élményét. A pozitív várakozást, és veszteség biztos tudatát is, miközben körről-körre bíztam a károm minimalizálásában.  Innen is tudom, hogy megérzéseinknek van egy specifikuma. Sokszor megmagyarázhatatlanok. Ám ha gyakran, és sokat kártyázunk - a rutin miatt - egyre megbízhatóbban működnek.

    Előérzeteinkben számos rejtélyes bizonytalansági tényező van. A tudomány is elég mostohán foglakozik vele, ezért sokan az ezotériához fordulnak. Észre sem veszik, és máris visszatérnek a pszichológia kezdeteihez. A spekulatív pszichológiához. Ne feledjük. Személyiségünket több ezer gén határozza meg. Ez akkora változatosságot eredményez, hogy számos probléma megoldásához csak logikai úton juthatunk el. Ám az emberi döntéseknek a ráérzéstől kezdve az intuícióig vannak természettudományos magyarázatai.

Megérzéseink forrása

    Megérzéseink abból az élettérből táplálkoznak, amiben élünk. A magyar nyelv találóan fejezi ki ezt az állapotunkat. „Ki mint él, úgy ítél” Abban gyökerezik, amit ismerünk, csinálunk, ami értékeink, érdekeink, tudásunk, hitünk alapján kötődik hozzánk. Szükségleteink hívják életre. Nem elvont dolog. Nagyon is gyakorlatias, és az evolúció szabályai szerint működik. Alkalmazkodásra késztet. Egyszerre biztosítja, és védi az életünket. Rejtélyessége, és az ezoterikusok érdeklődése is ebben gyökerezik. Nem köthető egyetlen érzékszervünkhöz sem. Ezek összműködésének eredményeként jelenik meg. Többnyire úgy tudatosul, hogy valami előre nem látható veszélytől óvja az embereket.

    Ismerhetünk úgy is valamit, hogy azt nem vagyunk képesek beszéddel kifejezni. A szomszéd bácsi nem tudja, és nem is fogja szavakba önteni, miért ilyen, vagy olyan a kertje. De képes rá, hogy megítélje, hogy milyen termés várható, és milyen lesz gyümölcseinek íze, zamata. Ha egy beduint elviszünk az északi sarkra, biztos, hogy cserbenhagyja minden megérzése, előérzete, ami egyébként kiválóan működik a sivatagban. Az eszkimó sem lenne másként egy másik élettérben.

    Ha valaki belép a dolgozószobámba, azonnal észleli, hogy a könyveim nem díszként vannak jelen az életemben.  Nem kell ehhez sem energia nyaláb, sem aurám észlelése, és nem kell konzultálni az angyalokkal sem. Felismerése ráérzésén alapszik. Észlelési rendszerén, érzékszervei működésén, és a benne rejtező ismeretein. Ezek özönével szállítják számára azokat az információkat, miket benyomásszerűen értékel. Tegyük hozzá, hogy nagyon pontosan.

    Idegen helyen különösen fontos, hogy teret engedjünk előérzetünknek, ami többnyire óvatosságra int. Általában veszélyforrásokra figyelmeztet, és egész létünket a veszélyforrások feltárására, elkerülésére irányítja. Ha elegendő ismerettel, tudással rendelkezünk az adott területen, akkor ennek pontossága az észlelt és feldolgozott információk mennyiségétől, és minőségétől függ. Ha valami hiányzik, azt korábbi tapasztalataink alapján az agyunk kreatívan pótolja. Ez az oka annak, hogy az emberek újra és újra felfedezik a „spanyolviaszt”.    Némely felfedezésnek újdonsága van, innovatívan jelenik meg, másokra homályt húz a feledés. Az biztos, hogy tapasztalatainkat az agyunk elraktározza, és szükség esetén elővarázsolja, ami alapérzelmek programjai szerint zajlik. Ha nem lenne ilyen képességünk, baj lenne a világhoz történő alkalmazkodásunkkal is. Mert rá kell éreznünk a jóra, hogy évezzük a világot, de arra is, ami veszélyt jelent számunkra.

Megérzéseinkre, sokszor nem találunk magyarázatot. Ezért sok bennük a bizonytalanság, ami az előérzetként, a hozzá kötődő hangulatként jelenik meg bennünk. Félelem a betegségektől, a magánytól, a munkahely elvesztésétől. Örömteli várakozás egy találkozás előtt. Szomorúság szeretteink sorsa miatt.

           Nem mondom, hogy az előérzettel történő foglakozás életem központi kérdése. A benne rejlő idealizmus, a megtévesztés, a félrevezetés, a tudatlansággal történő visszaélés elindította el bennem a tisztázás iránti igényt. Miután a szakkönyvek nem, vagy alig foglakoznak vele, megnéztem, hogy mi található világhálón. Onnan rám ömlött való világ. Vagy omlott? Azt tudtam, hogy a tudás hiánya megteremti a maga valóságát, de hogy ilyen arányban, arra nem számítottam. Bárki meggyőződhet róla, ha a kulcsszavakat beüti a keresőjébe. Az írottak lényege úgy foglalható össze, hogy van egy különleges érzékszervünk, - vagy képességünk – a belsőnkből, a kozmikus térből, energianyalábokból, rezgésekből, és angyaloktól nyer, kap különleges információkat. Számomra ez tiszta spekulatív idealizmus filozófiai köntösbe öltöztetve, és a kiadványok nagy számát tekintve kiváló üzleti lehetőség.

           Az angol nyelvű irodalom sokkal árnyaltabb. Egyrészt megtalálható benne az ezotéria, másrészt jelen van a probléma tényszerű, tudományos igényű elemzése is.

 

Az előérzet lényege

     Az előérzet egy fejlett alkalmazkodási mechanizmus, amely a jövő veszélyeire, és lehetőségeire figyelmezet. Egy alapérzelem, amely az evolúció folyamatában alakult ki, és a jövőhöz, a várható szituációkhoz történő alkalmazkodásunkat szolgálja. Olyan érzelem, amely valamilyen bizonytalansággal vegyes jövőbeni történés lehetőségét vetíti előre. Közvetlenül kapcsolódik kiértékelési rendszerünkhöz, amelyben érzelmi programok sora kíséri figyelemmel és elemzi a környezeti hatásokat, hogy időben ráhangolódjunk az esetleges veszélyekre. Feltárja alkalmazkodásunk hiányosságait is, és arra ösztönöz, hogy a veszélyhelyzet elhárítása érdekében ezeket kiküszöböljük. Az előérzet egyes elemeihez a jövőre irányuló belső nyugtalanság kapcsolódik, amit előtervezéssel, különböző forgatókönyvekkel csökkenthetünk. Ezzel párhuzamosan előrevetíti a várható hasznot, eredményt, nyereséget, örömöt is. Ennek a két hatásrendszernek erős hajtóereje, és visszatartó hatása van jövőbeni magatartásunkra.

    George E. Vaillant aki pszichoanalitikus és kutató pszichiáter a Harvardon, - aki ráadásul több mint harmincöt éve vezetője a felnőttképzési intézetnek, - azt írta az előérzetről, hogy úgy működik, mint egy vitamechanizmus. Az időtáv függvényében biztosítja az előrelátást, és engedi a felhasználójának, hogy lásson, és átgondolhasson egy jövőben eseményt, ezzel csökkentse aggodalmát.

Az előérzet, és az intuíció kialakulása

   Tudatos létünk legfontosabb feltétele, hogy előre felkészüljünk arra, ami ránk várható. Előérzet alakulhat ki minden vélt, vagy valós jövőbeni eseménnyel kapcsolatban. Az előérzet a problémamegoldás bizonytalanságát, az intuíció a megoldás gyors felismerését jelenti. Ezt nem mindenki gondolja így. Az ezotéria sajátosan viszonyul a problémához. Többek között így fogalmaz. „A meditáció szükséges lépés ahhoz, hogy az intuíciód fejlődhessen. De mi is az intuíció?  Gyakorlat, hogy olvashass a világegyetem és az őrző szellemek irányító energiáiban. Ne téveszd össze a gyomrodból jövő megérzéssel, és nincs köze az érzelmeidhez sem. Az intuitív kapcsolat csak lecsendesedett elmével, lenyugodott érzelmekkel, ellazított testtel érhető el. Ha nem zavarják az aurádat mentális, érzelmi vagy fizikai energiák, szó szerint érezni fogod az energiát magad körül, annak finom ölelését, olyan lesz, mint egy puha takaró. Az a gyengéd energia, ami az aurádat befolyásolja, amit az irányító szellemek vagy az univerzum maga küldött, nem fog hagyni kétséget benned, melyik utat is kell követned, kérdésedet világosan meg fogja válaszolni. Egyértelműen fogod tudni, mi a jó és mi a rossz. Az intuícióhoz nem kell gondolkodni. Az intuíció képesség, hogy megérezd a körülötted áramló, befolyásoló energiákat.”  A forrás most is a net. Mit mondjak? Nagyon kényelmes megoldás. És milyen szimpatikus. Mint egy ölelő kar…

    A valóság egészen mást mutat. Előérzetünk megjelenhet spontán, a környezeti változásokra reagálva azonnali cselekvések kiváltójaként. Egy elmaradt problémamegoldás véletlenszerű felismerésként intuíciókhoz kapcsolódva, és megjelenhet egy logikai problémamegoldás eredményeként.

Intelligenciák érintkezési pontján

    Előérzeteink, intuícióink - intelligenciáink érintkezési pontjain születnek. Ebben főszerepet kap az érzelmi, és az általános intelligencia. Ismert, hogy az előérzet egy alapérzelem, amely megszületéséhez valamennyi érzékszervünktől kap információkat. Ezeket észlelési rendszerünk elemzi, és dolgozza fel. Ebben felhasználja mindazt a tudást, mely agyunkban intelligenciánk fejlődése folyamatában felhalmozódott. Sokan hajlamosak arra, hogy szembe állítsák az intelligencia racionalitását az érzelmek változékonyságával. Történik mindez azért, mert az érzelmi intelligencia elmélete, gyakorlat viszonylag új keletű dolog, és még nem vált kultúránk részévé. Elnézve az oktatás, és képzés mai állapotát, valószínű, hogy én már ne fogom megélni ezt a változást. Az akadémikus (értsd: iskolai) képzés szervezői kevés hajlandóságot mutatnak erre.

    Az emberi problémamegoldás az általános, és az érzelmi intelligencia eredőjeként születik. Az egyikben az individuum egyedisége, a másikban az emberi együttműködés szükségessége jelenik meg. Előérzeteink hiányában az általános intelligencia sem működik. Az egyéni tudás emberi érintkezésen keresztül lesz a közösség hasznára. Ezért van nagy szükség az érzelmi intelligenciára. Közvetítő mechanizmusként működik, és onnan kap erőt a fejlődéséhez is. 

Nincs garancia arra, hogy előérzetünkre hallgatva, intuitív képességeinket fejlesztve sikeresek lehetünk. A valóság aggodalmaskodó elutasítása épp oly része életünknek, mint aggodalmaink eltúlzása. Mindkettő mögött intellektuális, és érzelmi tapasztalatok vannak. Első gyerekük esetében két dolog miatt aggódtunk: Ha nagyon szuszogott, vagy ha nem hallottuk a lélegzését. A harmadiknál már nem volt ilyen problémánk. Igaz a másodiknál sem.

A következtetés egyértelmű. A két intelligencia kereszteződésében is van tanulni valónk. Azaz előérzeteink tapasztalataink révén gazdagodnak.

Az előérzet és a hozzá kapcsolódó érzelmek

    Az előérzet egy intellektuális jövőbelátás, amelynek minden pontja erősen változó érzelmi-hangulati állapottal jellemezhető. A jelent észlelésünk aktuális tényezői határozzák meg. A jövőre irányuló gondolkodásunkat erősen befolyásolják az elérési út során felmerülő nehézségek, és megjelenik az út végének, végeredményének, céljának a tartalma, és az erre jellemző érzelmi állapot is. Könnyen keveredik más érzelmekkel.

·           Ha bizalommal, kialakulhat a vak, a végzetes hit.

·           Ha örömmel vegyül, akkor az optimizmusra ad okot.

·           Ha félelem kíséri, akkor aggodalom lesz az eredménye.

·           Ha haraggal keveredik, az agresszióhoz vezet.

·           Keveredhet megvetéssel is, és akkor távolságtatás lesz az eredménye.

·           Előfordul, hogy gyors egymás után több érzelemmel keveredik, ami zavarodottságot, bizonytalanságot eredményez.

·           Az sem mindegy, hogy pillanatnyi állapotunkban milyen érzelem, hangulat uralkodik rajtunk. Ha borús a kedvünk, akkor elemzőbbek vagyunk, ha derűs, vidám, akkor könnyebbre értékeljük a várható nehézségeket.

 

Elég az első találkozás izgalmára gondolni életünk párja szüleivel. Mit vegyek fel, milyen ajándékot vigyek, hogy viselkedjek, mivel menjek, mi lesz, ha elkések, és lehet hosszan sorolni aggodalmainkat. Ugyanakkor ott él bennünk a pozitív várakozás izgalma is. Az együttlét, a találkozás öröme, és hatása a jövőnkre.

 

    Az előérzet vélt, vagy valós jövőbeni eseményhez kötődik, és az ahhoz fűződő érzelem a bizonytalanságunk elidézője. Mondhatjuk azt is, hogy balsejtelem gyötör minket, amikor rossz az előérzetünk. A reményben a bizakodásban a jó előérzet ölt testet. Gyanakvásunkban a megbízhatatlanság, és a félelem együtt jelenik meg. Szemlélhetünk vele embereket, folyamatokat, eseményeket. Pillanatnyi hangulatunk, érzelmeink természetes módon befolyásolják előérzetünket.

    Lehet hosszan folytatni a sort. Az előérzetben jelen van valamilyen cselekvés, esemény, tevékenység bekövetkeztének a lehetősége, ami számunkra egy kedvező – kedvezőtlen skálán értékelhető. Az erről szóló példák többsége veszélyhelyzet bekövetkeztéről szól. Elgondolkoztató, hogy előérzeteinkben miért a tragédiák elkerülése a domináns. Miért nem sikereink eredményeink forrásaként tekintünk rá. Lehet, hogy ez utóbbiban bölcsességünk, előrelátásunk, magabiztos tudásunk a főszereplő, ami természetes számunkra, és nem késztet utólagos elemzésre

    A veszélyek ötletszerű, és megmagyarázhatatlan elkerülése izgalmas életvezetési helyzet. Az elkerülés miértjére nagyon szeretnénk magyarázatot kapni. Ilyenkor kerülnek elő a „szakemberek” mint például Judith Orloff, aki szócikket kapott a Wikipédiában is. Ő egy diplomás pszichiáter, aki az egzakt tudományok mellett a megérzéseket és a spiritualitást is próbálja bekapcsolni a problémamegoldásba. Azt mondja, hogy: „a megérzés vagy előérzet az ember benső énjének, szellemének a működése. Bensőnkön keresztül, amikor teret engedünk neki, a ráhangoltság révén megérezhetünk dolgokat, eseményeket, veszélyeket, más emberek titkolt szándékait, indítékait.  Az érzésnél a tévedés teljes mértékben ki van zárva."

Az előérzet kezelése

            Aggodalmaink, jövőre vonatkozó félelmeink természetes összetevői az életünknek. A kérdés inkább úgy fogalmazódik meg, hogy ez mennyire uralja el az életünket, és az aggályoskodás mennyire lesz személyiségünk része. Esetleg képesek vagyunk-e derűs várakozással, optimizmussal kezelni az életünket.  De vannak olyanok is, akik a buták bátorságával, túlzott optimizmussal néznek a jövőbe. A probléma úgy is megfogalmazható, hogy szabad-e aggódnunk olyan dolgok miatt, melyek fölött nincs hatalmunk, amire nincs befolyásunk? Vannak események, jelenségek melyekből hiányzik a személyes érintettség, és képtelenek vagyunk kezelni az oda vezető folyamatokat is. Miért avatkoznánk olyan dolgokba, melyekhez semmi közünk. Vagy hol van az a határ, ahonnan már közvetetten érintettekké válunk.

    A problémamegoldáshoz kapcsolódó aggodalomra tekinthetünk úgy is, mint egy utazásra az ismeretlenbe. Ha a kezünkbe veszünk egy térképet, ahol kijelölünk egy célt, és a hozzá vezető utat, máris kezelhetővé válik a probléma. Ha részekre osztjuk a felkészülést, elkülönítjük egymástól az utazás egy-egy elemét, akkor mindegyiket önálló problémaként kezelhetjük. Mindegyiknek lesz egy megoldási variánsa, amit folyamatokba szerkesztünk össze. Mindegyikben lesznek résztennivalók, melyeket megoldva eloszolhatnak az aggodalmaink. Lesznek bizonytalansági tényezők is, ám ezek aránya folyamatosan csökkenthető, ahogy haladunk előre a tervezésben, és a megoldásban. Lassan kirajzolódik a megteendő út. Ekkor már okunk van az örömteli várakozásra is.

    Előérzeteinknek van egy sajátos íze. Aggodalmunk keveredni fog más érzelmekkel. Kialakulhat egy ösztönző, motiváló hajtóerő, de ennek az ellentéte is. Ezek eltéríthetnek új alternatívák, megoldások irányába. Előérzeteink így válnak életünk meghatározóivá. Ilyen előérzetek alapján tervez a mérnök, főz a szakács, vezetünk autót. Minél inkább tisztában vagyunk a részletekkel, minél gazdagabbak a tapasztalataink, és számottevő a gyakorlottságunk, annál könnyebben oldunk meg problémákat. Ami tegnap gondot jelentett, mára rutinná válik. Mindenki emlékszik az első randevúra, az első csókra, és mindenre, ami először történt vele. A gyakorlat segít abban, hogy hatékonyan, és nagyobb aggodalom nélkül oldjunk meg újonnan felmerülő problémákat. Az optimista alaphangra épülő előérzet jelentős motivációs erővel bír. Ellenkező esetben le is hangolhat minket. Nézhetjük a dolgok sötét oldalát is. Ez frusztráltságot, kiégést, stresszt, és lehangoltságot eredményez. Mindkét utat érzelmi, hangulati tényezők kövezik ki számunkra. A remény lépegetővel, a reménytelenség kátyúkkal. Lehet választani, hogy melyik a kedvezőbb számunkra.

Félelmeinkről

    A félelem egy érzelemcsoportként írható le. Mérete, erőssége alapján lehet gyenge, de lehet erős is. Egy kis izgalommal kezdődik minden. Ezt kiválthatja egy vizsga, fellépés, szereplés, randevú, új feladat. Bármi, aminek megoldásában, végeredményében bizonytalanok vagyunk. Az izgalom kis belső feszültséggel kezdődik, aminek lehet, hogy az okát sem tudjuk pontosan meghatározni. Ahogy ez a belső feszültség nő, oka is tudatosul, felmerül az a kérdés, hogy megoldható-e, vagy kívül esik képességeinken, tudásunkon, gyakorlatunkon. Ha ennek tétje van, akkor annak arányában okunk van aggódni, vagy félni.

    A skála végén ott van a rémület. A veszély, kezelhetetlenség, a veszteség tudatosulása. A félelem ragályos. Másoktól is ránk ragadhat, ha előérzeteinket külső hatások is erősítik, de átsugározódhatnak életünk egyik területéről a másikra is. Így aztán egyáltalán nem biztos, hogy helyesen határozzuk meg az okokat. Tudjuk, hogy „akit a kígyó megmart, gyíktól is fél.” A rossz tapasztalatok „beteljesül jóslatként” is hatnak.

    Félelmeink kezelésében nagy szerepet kapnak céljaink, és motivációink. Ha ezek erősek, akkor megnő a szándék a küzdelemre, de van, akit eltántorít a cselekvéstől. Ha nem megy el a felvételi beszélgetésre, akkor ott nem fog kudarcot vallani. Más esetekben félelemcsökkentő erővel bír, egy gondolati visszacsatolás, emlékezés, hogy miként viselkedtünk hasonló szituációban. Az onnan átvett tapasztalatok segítenek a megoldásban. Ha rendelkezésünkre áll egy cselekvési térkép, akkor annak mentén alternatívákban is gondolkodhatunk, és azonnal reagálhatunk váratlan kihívásokra. A lényeg, hogy minden ilyen félelemterhes szituáció megoldására legyen valamilyen megoldási alternatívánk. A múltbeli cselekvések érzelmi hatásainak felelevenítése alternatívákat nyújt a negatív érzelmek hatásának a csökkentésére is.  Aggodalmainkat, félelmeinket befolyásolja, hogy a felmerülő bizonytalanság milyen mértékben hat biztonságérzetünkre. Ennek a sérülése, romlása alapjául szolgál a modern kori népbetegségeknek. Növeli a stresszt, a frusztráltságot, és a lelki betegségeket.

    Félelmeink kezelésének van egy lélektani határa. Nem mindegy, hogy milyen arányban, mértékben, és távlatokban van jelen az életünkben. Mivel előérzetünk észlelésünk, és intellektusunk eredőjeként, érzelmi programok egymásra hatásaként van jelen az mindennapjainkban, fontos, hogy pozitív üzeneteket is kapjon. Az előérzet szorosan kapcsolódik döntési rendszerünkhöz, ami célokból, szükségletekből, érdekekből, értékekből, emberi kapcsolatokból, szokásokból áll össze egy szövevényes hálóvá. Az itt felelhető különbségek egyedivé és direkt módon meghatározhatatlanná is teszik. Ez az összetettsége is hozzájárul ahhoz, hogy ezotériás feelinget kapjon.

Megküzdés a félelemmel

    A félelem, biztonságérzet hiánya, a stressz, az állandósult belső feszültség, a döntésképtelenség, a kiégés modern életünk állandósult hozadéka. Van, aki könnyedén veszi, mások betegekké válnak. A stressz tűrés, és konfliktusmegoldás erősen személyiségfüggő. Az előérzet alternatív lehetőséget nyújt a fenyegető veszéllyel történő megküzdéshez. Ennek legprimitívebb megjelenési módja a veszély tagadása. Ez természetesen nem oldja meg az alkalmazkodás problémáját. Ilyenkor elkél a külső segítség. Betegeknél ezt nyújtja az orvos, másoknál a barát, a társ, és vezetőknél a tanácsadó, a coach. Éppen ezért rendkívül fontosak a személyes kapcsolatok.

    A veszélyek tagadásán túl - az előérzet és a hozzá kapcsolódó megoldáskeresés célja, hogy csökkentse a jövő eseményei iránti aggodalmat és félelmet. Az a bizonyos „valami” minél kiszámíthatóbb számunkra, annál magabiztosabban küzdünk meg vele. Különösen, ha ismétlődő, és alternatíváiban alig eltérő problémákkal találkozunk. Azt se feledjük, hogy a rutinos problémamegoldásnak is volt első, és nehéz variánsa. Ez igaz minden új, újszerű, és begyakorlott tevékenységre. A nehézség tagadása, és a megoldó mechanizmus két alternatív lehetőség az aggódás, és a depresszió leküzdésére. Mindkettőnek markáns, és hosszú távú következményei vannak.  Az előrelátás negatív érzelmi hatásait racionális ismeretekkel csökkentjük. Jövőképünkben található bizonytalanság csak tudásunk, gyakorlatunk, kompetenciáink révén számolható fel.  Racionalizált döntési programokkal, a realitásokba vetett hittel jelentősen redukálhatóvá válik félelmünk, és bizonytalanságunk.

    Gondunk elsősorban abból fakadnak, ha a célok felé vezető folyamatban a felmerülő közbenső problémákra rossz, félrevezető választ adunk. Ez az általános intelligencia kudarca, ami végső soron tudatlanságunkra, felkészületlenségünkre, és ebből fakadóan előérzeteink hibás működésére vezethető vissza. A téves előérzet ilyenkor téves intellektuális megerősítést kap. Bár bizonytalanságunk csökken, annak kevés köze van a valósághoz. Kialakul bennünk egy virtuális – és tegyük hozzá – jövőnkre nézve veszélyes világ, mert a környezet kihívásaira helytelen választ adhatunk. Ezzel rontjuk alkalmazkodásunk esélyeit is. Számtalan példát lehet hozni arra, amikor lebecsüljük a veszélyt. Ezt teszi a jégre merészkedő felnőtt, aki alatt beszakad jég; a fa csúcsáig mászó gyerek, aki alatt letörik az ág; a piacot végig kóstoló kíváncsi háziasszony, akit fertőző betegség támad meg. Fel is nagyíthatunk nem létező problémákat. Előítéleteink alapján utasítunk el embereket, egészséges életmódot; visszük a gyerekünket éjszaka orvoshoz, mert… és lehet hosszan sorolni helytelen megérzéseinkre vezethető viselkedésünket.

    Aggodalmaink eltúlzására előítéletességünk jelenti a legnagyobb veszélyt. Hajlamosak vagyunk túlértékelni minden rezdülésüket, és lebecsülni jó szándékú közeledésüket. Mindez helytelen magatartáshoz vezet. Rosszakarója mindenkinek lehet. Ha nem vigyázunk, akkor helytelen előfeltevéseink miatt szaporíthatjuk is a számukat. Ezt a folyamatot nagyban erősíthetik előítéleteink, és rejtett, vagy nyílt elfogultságunk, rasszizmusunk. A valóság tagadása, félreértése elvezethet az önbecsapáshoz, a kétségbeeséshez, a reménytelenséghez. Ezekre építve végtelenített üzemmódban gyárthatunk összeesküvés elméleteket, vagy élhetünk egy álomvilágban. Nem is kell hozzá más, csak aggodalmaink eltúlzása, vagy lebecsülés.

Az előérzet fejlesztése

    A leírtak egyértelműen kijelölik az előérzet fejlesztésének a lehetőségeit. Az első, és a legfontosabb akadémikus tudásunk fejlesztése. Ez csak tanulás útján lehetséges. Az ehhez kötődő gyakorlat, tapasztalat - mondhatjuk azt, hogy kompetenciáink - az adott területeken nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy képesek legyünk összerakni egy jövőképet, azokat a hatásokat, melyekkel a jövőben számolni lehet, számolni kell. A tudatosulás bármikor bekövetkezhet. Ezt nevezhetjük intuíciónak is, amely újszerű megközelítést eredményez. Látszólag minden előzmény és oksági elemzés nélkül. A valóságban kiértékelési programjaink a háttérben már régen „dolgoznak” a megoldáson, és annak a tapasztalatai már ott rejtőznek a háttértárjainkban.

    Tudásunk, intelligenciánk be is határolja azt a területet, ahol előérzetünk és reális, intuitív kezdeményezéseink születhetnek. Észlelésünk információi elindítanak egy feldolgozási folyamatot, amely az agyunkban tárolt információkkal gazdálkodik. Ahol nem vagyunk kompetensek, ott maximum a „vak tyúk” effektus érvényesül.

    A fejlesztés másik területe érzelmi intelligenciánkkal, érzelmi tudatosságunkkal függ össze. Az érzelmek ismerete, felismerése, okainak feltárása, gondolkodásunkhoz, problémamegoldásunkhoz illesztése nem kis feladat. A mások irányába mutatott érzelmekkel szociális kapcsolatainkat fejezzük ki. Erősítjük, vagy távolságtartásra ösztönzünk másokat is. Amíg a tudásunk csak a miénk, addig érzelmeinkkel mások is kapcsolatba kerülnek, és nem mindegy, hogy magatartásuk miként változik. Szándékainknak megfelelően, vagy azzal ellentétesen. Mások érzelmeinek megtapasztalása betekintést nyújt belső világukba, és gondolkodásukba. Kapcsolatainkban előérzeteink fognak vezérelni minket abban, hogy milyen szociális érzelmeket mutassunk másokkal szemben, ami mindkét vagy akár több személyiség számára mutathat konzisztenciát.

    A harmadik terület, az önismeret tartománya. Személyiségünk belső szerkezete torzíthatja is észlelésünket, és félre is vezethet minket. Elég csak értékeink, érdekeink, szükségleteink, céljaink, mások rasszokba illesztésre gondolni. A szociálpszichológia tudománya jelentős mértékben gazdagította a társas lét, a társas megismerés tudományát.

    Előérzeteink gyakorlati hasznosításában a menedzser tudományok járnak az élen. A csoportos alkotótechnikákkal gondolkodásunkat serkentik, előérzeteinket stimulálják egy konkrét cél elérése érdekében. Az ötletrohamról, brainstormingról mindenki hallhatott, aki felsőoktatási tanulmányokat folytatott. De van ettől hatékonyabb, módszeresebb eljárások is, melyek módszertana kifejezetten a jövőlátást, a stratégiakészítést szolgálja.

Ne feledjük, ne keverjük

    Ne feledjük, és ne keverjük, és főleg ne tévesszük össze előérzetünket más tudati konstrukciókkal. Ne feledjük. Az előérzetben megérzéseink egy tervezési folyamat elemeiként jelennek meg ahol érzelmeink egymással keveredve, előrelátásunkat biztosítják, bizonytalanságunkat, félelmeinket csökkentik, és segítik, hogy minél kevesebb veszteséggel érjük el a céljainkat.

    Ne keverjük az álmodozással, amelyben az előretekintésnek semmilyen realitása nincs. Vágyaink, szándékaink ki-, vagy belevetítése egy általunk óhajtott jövőbeni eseménybe, szükségleteink kielégítésébe.

    Félreérthető lehet a belelátás is. Ez esetben valamilyen természeti jelenséget, - felhők, ágak, foltok a ruhán – formájuk alapján jelentést adunk, és valamihez hasonlítjuk. A belelátás emberi szándékok félreértésére is vezethet. Egy mosoly, egy mozdulat, egy szó a közeledés jeleként is szolgálhat számunkra. Különösen, ha az egybeesik szándékainkkal.

 

 

 

 

 

Elérhetőség

gondolatolvasás
5085 Rákóczifalva Rózsa út 5/a

20 3398345

© 2014 Minden jog fenntartva.