1 Első rész: Esély és valószínűség az O-U háború előzményeiben
Az embereknek vállalkoznia kell. Van, aki könnyebben teszi, mások nehezebben. Minél nagyobb a nyereség, -vagy annak az esélye- annál könnyebben döntenek. Az O-U háború várható kitörése egy több esélyes játék eredménye, az USA-NATO-EU-U , és természetesen az orosz oldalról is. Mindenki más okból vett benne részt. Az első csoport nyerni akart, OO kényszerű védekezésre kényszerült. Mivel politikai konszenzus nem születhetett, ezért a háború elkerülhetetlen volt. Nagy volt a tét. Csak a vak nem látta.
A szociális, és társadalmi evolúció történetéből tudjuk, hogy az esélyek megjelenésével nő a változások valószínűsége. Kiszámolható dolgokról van szó, és a jövő prognosztizálható. Megfelelő adatbázisok, fejlett kognitív funkciók, előérzet, és csapatmunka kell hozzá. 1972 óta ilyen prognózisokkal foglalkozik a RÓMAI KLUB, amelynek, meghívott kutatói az ezredfordulón a XXI. század várható konfliktusait szedték sorba. Olyanok szerepelnek benne, mint helyi háborúk, migráció, harc az erőforrásokért, vízért, klímakatasztrófa, pandémia stb. Mind valósággá vált. Ha politikusok olvasni tudnának, felkészülhettek volna rá. Egy dolog kimaradt az elemzésekből. A VILÁGREND VÁLTOZÁSA. Ezt a politikai döntéshozók nem érzik, mert egy önmagával eltelt kapcsolati rendszer foglyai, és nem képesek más kultúrák elfogadására sem. Ezt leginkább a CIA „The World Factbook”-jából lehetett volna kikövetkeztetni, de ezt vajon ki olvassa. Talán a hírszerzők.
A világrend változására vonatkozóan két teória került megfogalmazásra. Mindkettő amerikai ihletésű. Fukuyama „A történelem vége?” című könyvében az AMERIKAI ÁLMOT testesíti meg, ami igazodási pontot jelent az amerikai világuralmi törekvésekben. A kommunista országok összeomlásáról úgy gondolta, hogy az ideológiai harc véget ért, a liberális demokráciák kora következik. Természetesen Amerika vezetésével.
Ennek az elméletnek esélye sincs arra, hogy valósággá váljon. EGYRÉSZT azért, mert a liberális demokrácia gyakorlatilag észak Amerikára, és Európa egy részére érvényes politika gyakorlat, és ez töredéke a világ politikai formációinak, MÁSRÉSZT köztudott, hogy ideológiákat nem lehet exportálni. A marxizmus exportja is megbukott. DE importálni sem lehet, mert aki egy kicsit is elmélyedt a vezetéstudományban, tudja, hogy mekkora erőfeszítések történtek a japán vezetői kultúra átvételére – sikertelenül, mert minden kultúrában a nemzeti problémamegoldás algoritmusa jelenik meg. Ez túlságosan sok emberi tényezőre épül. Ettől függetlenül, mint eszme, kitölti az amerikaiak tudatát ÉS NEM IS HAJLANDÓK LEMONDANI RÓLA. Ez a NEMZETI HOAX-uk. Fogalmi apparátusa színtiszta idealizmus. Mondhatjuk azt is, hogy téveszme, de KITŰNŐEN KÖTHETŐ AZ AMERIKAI NEMZETI GONDOLKODÁSHOZ.
Erre válaszolt HUNTINGTON, „A civilizációk összecsapásáról” című könyvében, amiben azt állította, hogy a hidegháború végeztével az államok nem politikai ideológiák alapján fognak szemben állni egymással, hanem kulturális, civilizációs alapon, melyben a liberális „nyugati civilizáció” csak egy lesz a sok közül és nem is a legerősebb. Munkájában óriási mértékben használt gazdasági, katonai, politikai, földrajzi adatokat, - statisztikai módon közelítve a globális viszonyokat, ami módszeres szociológiai, politikatudományi gondolkodást jelent. Tudományos tartalma miatt óriási valószínűsége van, hogy valósággá váljon. Műve 1996-ban jelent meg, hazánkban 2002-ben adták ki. Az O-U háború kapcsán nézzünk bele…
Ezt írja: „Oroszország mellett a legnépesebb és legfontosabb hajdani szovjetköztársaság Ukrajna. Ukrajna azonban hasadó állam, KÉT KÜLÖNBÖZŐ KULTÚRÁVAL. Az országon keresztülfut a nyugatot és az ortodox területeket elválasztó civilizációs törésvonal. Ez már évszázadok óta így van. A múltban Ukrajna alkalmanként Lengyelországhoz, Litvániához és az OsztrákMagyar Monarchiához tartozott. Lakosságának nagy része a görögkatolikus egyházhoz tartozik, melynek ortodox a szertartása, de elismeri a pápa fennhatóságát. A nyugat-ukránok ukránul beszélnek és erősen nacionalista érzelműek. Ha a civilizáció tényleg számít, akkor Ukrajna és Oroszország között nem valószínű egy erőszakos konfliktus kirobbanása. Mindkettő szláv, túlnyomórészt ortodox állam, népeik évszázadok óta együtt élnek, gyakoriak a vegyes házasságok. …Második, és talán valószínűbb lehetőség az, hogy Ukrajna két külön entitássá válik szét kulturális határa mentén, melyek közül a keleti egyesül Oroszországgal. A szétválás kérdése először a Krímmel kapcsolatban merült fel. 1994 januárjában a krímiek olyan elnököt választottak, aki az "orosz egyesítés" mellett kampányolt. Az orosz és ukrán vezetők visszafogottsága azonban újra megakadályozta, hogy a konfliktus erőszakhoz vezessen, és a két hónappal később megtartott választásokon az oroszbarát Kucsmának - már, mint Ukrajna elnökének - sikerült meghiúsítania a krími elszakadásra irányuló törekvést. A választás során azonban felmerült annak a lehetősége, hogy az ország nyugati része leválik arról az Ukrajnáról, mely egyre közelebb húzódik Oroszországhoz. Vannak oroszok, akik ennek örülnének. Egy effajta csonka, görögkatolikus szertartásrendű és nyugatorientált Ukrajna léte azonban csak akkor lehetséges, ha erős és hatékony nyugati támogatást kap. Ilyen támogatás azonban valószínűleg csak akkor érkezhet, ha a Nyugat és Oroszország közötti kapcsolatok újra nagyon megromlanának, és hidegháborúra emlékeztető helyzet adódnék elő.”
GONDOLKOZZUNK. Ennek a variációnak viszont nem csak ESÉLYE, hanem VALÓSZINÜSÉGE is van. Létezik egy konfilktusmező, amit ki lehet használni akármilyen-bármilyen-valamilyen politikai célrendszer érdekében. Meg is történt. Ne feledjük, hogy a történelmi meghatározottság soktényezős. A történéseknek több oka van, és mindenki szíve szerint rangsorolja ezeket. Ilyen az O-U háború is
Az orosz ukrán konfliktusban van valami, amit technokrata szemmel nem lehet megítélni. Ott él a közös kultúrában, irodalomban, történelemben, és az emberek tudatában. Egyszerre maga az egység, és a különbség. Oroszország, és Ukrajna történelmét Nagy Péter, Katalin, Sienkiewicz, Solohov műveiből lehet mozaikszerűen összerakni. A határvidék (Ukrajna) átjáróház volt, melynek nagy részén a lengyelek, a törökök, az oroszok, és ne feledjük, a Monarchia osztozott. Az érintett területeken az oroszok folyamatosan harcban álltak a meleg tengeri kikötőkért. Az ukrán államiság, a nacionalisták tudatában létezett, akik mindig, mindenki ellen harcoltak. Napjainkban EHHEZ ERŐS KÜLFÖLDI TÁMOGATÁST IS KAPNAK. Valakiknek érdeke a feszültség élezés amellett a bizonyos törésvonal mellett. Lehet, hogy itt lesz Ukrajna új határa?
Harcolnak most is. Minden nemzetiség ellen. Nem sorolom fel ezeket, de a lakosság 20 százalékát fogják át, közöttük 8.5 millió oroszt. A nyelvtörvénnyel le akarták radírozni őket a térképről. A magyarokat is. Míg mi az EU-ban harcolunk ellenük, addig az oroszok fegyvert is fogtak. Természetes, hogy a nagy testvér mindenben támogatja őket. De egy ilyen nemzeti nacionalista háborút nem lehet megnyerni. Megegyezhettek volna, de a nacionalistáktól Ukrajnában mindenki fél. Anno veszítettek Luhanszknál, és Donbaszban. Eszük ágában nem volt betartani a négyhatalmi megállapodást. Revansra törekedtek. Túlságosan erős volt a háborús retorikájuk. Ebben megkapták az USA támogatását, ezzel valósággá vált Huntington víziója.