2 Második rész: Prológ az O-U háború megértéséhez

Az evolúció a jövőhöz történő alkalmazkodásunk legfontosabb feltétele. Általában nem differenciálunk, és hétköznapokban inkább csak az élővilágra vonatkoztatjuk. A valóságban ideológiai folyamatoknak, eszméknek, vallásoknak, tudományoknak és társadalmaknak is van változási folyamata, eseménytörténete. Evolúciója. A biológia téren zajló evolúció lényege egyszerűen értelmezhető. Valahol, valamikor mutálódik egy gén, ami sikeresebbé teszi azt, akinél ez megtörtént. Utódai megnövekedett hatékonyságuk, alkalmazkodó képességük révén tovább viszik, és felszámolják a gyengébbeket, ami természetes módon erőszakkal történik. Emberi létünk több előember génjeit tartalmazza. Az agresszió az evolúció természetes kísérője. A hasonmás lények elől el kell foglalni életterüket. Az evolúció, végső soron a környezethez történő alkalmazkodás folyamata. Társadalmak esetében is hasonlóan zajlik. Az maradt fenn, amelyik az erőforrásait hatékonyabban használja. Itt is természetes a harc, mert az erősebb nyer, és elvesz mindent a gyengébb elől.

A társadalmi fejlődés alapja a rendelkezésre álló ERŐFORRÁSOK, mennyisége, minősége, az emberi TUDÁS, innováció, az ezt organizáló VEZETÉS, a társadalom SZABÁLYOZOTTSÁGA, és a társadalmi, természeti KÖRNYZET. (Nézzünk Itáliára. Amikor az olaszok a természetből éltek, a dél sokkal gazdagabb volt. Északon küzdeni kellet az elemekkel, délen készen kaptak szinte mindent. Az északiak rákényszerültek, és megtanultak küzdeni. A következmények is egyértelműek. Észak sokkal gazdagabb lett)

Az evolúció társadalmakat emelt fel, és tett a sírba, mert mások hatékonyabbak voltak. Eltűntek a lovas nemzetek, mert a mezőgazdaság jobban jövedelmezett, majd elindult az iparosodás. Anno a portugálok, és a spanyolok nem vállalták egymással a harcot, ennek elkerülésére felosztották a világot. Létrejöttek az első gazdasági-politikai-katonai hatalmi központok. Nem sorolom fel ezeket, mert nem világtörténelemről beszélünk, csak fél nemzedéknyi időre tekintek vissza. A 70-es 80-as években 5 ilyen volt. Amerika, Európa, Oroszország, Távol keleti kistigrisek, és a Tito féle el nem kötelezettségi mozgalom. Később átrendeződött a helyzet, kiestek azok, melyek nem voltak képesek katonai, gazdasági erőt felmutatni. És újra megjelent Kína, amely egyszer már volt világelső. Az a Kína, ahol a 70-es években Mao Ce-tung elindította kulturális forradalmát, leírtotta az értelmiséget, és éhínségbe taszította országot. De Kína tanult a hibáiból. Mire észrevettük magunkat, három marad. USA, Kína és Európa. Európa úgy, hogy keleti határai az Urálig terjedtek volna. Szovjetunió felbomlásával majdnem elindult ez a folyamat, a végeredmény viszont borítékolható volt. Létrejött az egypólusú világ.

Amerika világelsősége több forrásból táplálkozott. Óriási belső piaca volt innovatív betelepülőkkel, később gazdasági tényezővé emelték az „agyelszívást,” a tőkeáramlás révén kizsákmányolják az egész világot, és a világpiac is az Ő játékszabályaik szerint működik. Monopolhelyzetbe emelték a dollárt, és céljaik érdekében bárhol hajlandók voltak az erőszakra. Amerikát „katonaipari komplexumként” szokás emlegetni. Proxi háborúi révén egyrészt befolyásra tett szert, másrészt fegyverrel látta el az érdekelt feleket.  Ők minden háborún nyertek, és gazdagodnak. A nyersanyagok felé fordulásuk, és az erre épülő katonai szerepvállalásuk abból a kényszerből fakad, hogy hiányuk van ezen a téren. A nyersanyagokért, és az energiákért folyó harcuk, agresszivitásuk - leplezésére szolgál demokrácia ideájuk és exportjuk is. Ez inkább tekinthető kamuflázsnak, álcázásnak, mint az egész világra érvényes társadalmi létezés lehetséges konstrukciójának.

Kína 2700 éve hasonló értékek, elvek, hosszú távú érdekek mentén fejlődik, nagyjából Konfucius óta, aki i.e. 500 környékén élt. Ott nincsenek olyan vallások sem, melyek megosztanák a népet. Azt az ősrégi metafizikai rendszert, amely az egész kínai gondolkodás alapjául szolgál, UNIVERZIZMUSnak nevezik.  Ez nagyon messze van attól a gondolatiságtól, melyet mi a vallásokról elképzelünk.

Az elmúlt évtizedekben Kína nem fecsérelte energiáit felesleges fegyverkezésre, háborúkra. Ma már inkább adottak hozzá a kompetenciái. Gazdasági eszközökkel kolonializálta a világot. Maga mellé állította az USA által elidegenített fejlődő országokat is. Hosszú lenne a felsorolás, csak az arányokat emelem ki. A létező világ kétharmada, közötte az öböl menti országok és ezzel a világ energiaforrásainak túlnyomó többsége

Az USA-nak lépnie kellett újabb nyersanyag források felé, és így jött képbe Ukrajna. Óriási szénhidrogén tartalékjai vannak, és Donbasz vidéke ritka bányászati termékekben is gazdag. Nem beszélve arról, hogy a világ egyik legnagyobb élelmiszer termelője, és ha ezt sikerül megszereznie, akkor a kezében lesz az élelmiszer fegyver is. Mindent elkövetett, hogy megszerezze Ukrajnát. Kihasználta a OO időleges meggyengülését, az Ukrajnán keresztül fotó kulturális, vallási törésvonalat, az ukrán nacionalisták erőszakos törekvéseit, és folyamatosan közelített OO határaihoz. Nem kell stratégának lenni ahhoz, hogy lássuk a NATO térnyerését.

Természetesen Putyin és csapata sem kispályás ezen a területen. Látható, kiszámítható folyamatokkal kellett szembe néznie. Felépítette magát. Stratégiai szövetséget kötött Kínával. Felkészült egy háborúra, aminek nemzeti céljai is vannak. Figyelembe véve az USA és az EU törekvéseit, ez a háború Ukrajna számára úgy fog véget érni, hogy elveszíti tengeri kijáratát, nemzetiségi területeit, közöttük Donbaszt. Mezőgazdasági országgá lesz, erősen korlátozott logisztikai lehetőségekkel. A háborúval annyira legyengül, hogy soha többé nem jelenthet veszélyt OO-ra. Az egyelőre láthatatlan, hogy társadalmi téren mi várható Ukrajnában. Ennek a rezsimnek a fenntartása oly sokba fog kerülni a nyugatnak, hogy erősen kérdésessé válik megéri-e. Az biztos, hogy kivásárolnak mindent, ami most nemzeti.

A háború igazi terheit Európa fogja viselni, és mert itt sincs elegendő nyersanyag, nagyon sokba fog ez nekünk kerülni. Sokba, mert a fegyverkezés leköti a fejlesztésekre rendelkezésre álló tőkét, másrészt a szankciós politika miatt elitünk lábon lövi magát, és szolgai módon be kell soroljon Amerika mögé.

Az USA ezzel kikapcsolja Európát a globális politikából.