3 Harmadik rész. Megjegyzések a háború erkölcsi megítéléséről
Egy háborút nem lehet fekete-fehéren megítélni. A hozzávezető útnak két oldala van. Az, hogy ki mikor ment át a záróvonalon a másik sávba, és ennek milyen oka, következménye volt, az mennyit nyom az igazság mérlegén, objektíven nem lehet megítélni. Igen. Szubjektív lények vagyunk, és elfogultak. Az OO-Ukrán, és korrekten tegyük hozzá - Belorusz - testvéri együttélését évszázados valós, és vélt konfliktusok terhelik. A kérdés az, hogy ezek közül külön-külön, és együtt, mit emelnek ki. Megtehetnék azt is, hogy együtt kívánnak működni, és a jó dolgokra helyezik a hangsúlyt. Ők hármasikrek. Hasonlók, de nem egyformák. Itt most a konfliktusok kerültek felszínre. Ukrajna esetében megvolt hozzá a külső, elsősorban amerikai támogatás, és úgy gondolták, hogy velük nyerő helyzetbe kerültek. A kommunikációs irányvonalat is ez a „támogató” csoport vitte, mert világhatalmi törekvései miatt az USA sokkal többet nyerhetne, mint Ukrajna. Gazdasági, politikai, katonai téren egyaránt. UKRAJNÁT IS CAKKOM POWDER.
Hibát követ el az, aki az ukrán orosz háborút pusztán erkölcsi, vagy jogi alapokon ítéli meg. A jog mindenki számára azonos követelményeket fogalmaz meg, és minden jogsértést kvázi egyenlően értékel, és ítél el. Vannak enyhítő és súlyosbító körülmények. Ez mégsem ilyen egyértelmű, mert vannak egyenlők és egyenlőbbek. A jogban ugyanis az uralkodó osztály akarata ölt testet. Hétköznapi emberként is láthatjuk, hogy a politikai főhatalom saját embereivel szemben megengedőbb, mint az ellenzékkel szemben. Itt most elsősorban a nemzetközi jog játszik főszerepet, amit közember nem ismer, mert akkora a joganyag. Érthetetlen szakmai jogi nyelv. A nemzetek fölött nincs felettes hatalom, aki korrekten szamon kérhetne, és szankcionálhatná a megsértését. Minden ilyen kezdeményezés halott ügy.
Az erkölcsi szabályozás ott kezdődik, ahol a jogi véget ér.
Az erkölcsi megítélésben a társadalom tagjainak a jóról és rosszról vallott felfogása jelenik meg. Erősen szelektív, mert együtt élő közösségeket feltételez, akik azonosan látják a világot, és azonnal szankcionálnak minden erkölcsi sérelmet, és dicsérnek minden jócselekedetet. A jogi minősítés időben eltávolodik a cselekvéstől, míg az erkölcsi azonnal megtörténik. A minősítéssel kívánatos magatartás irányait mutatja. Az erkölcsi megítélés mögött ott vannak az érdekeink, értékeink, hitünk, szükségleteink, kultúránk, szokásaink, magatartásmintáink stb. Ezek mindig csak a releváns, a vonatkozó közösségek számára érvényesek. Ebben a folyamatban dicséretes lehet, ha ártunk az ellenérdekelt csoportoknak, amit azok természetes módon elítélnek. Időnként a tízparancsolat is gumicsontnak tűnik, mert egy keresztény számára a lopás mindig lopás marad. Jól tudjuk, hogy nem mindenki olyan, mint amilyennek mondja, hazudja magát.
Egy dologban egyetérthetünk. Mindannyian elítéljük azt a sok szenvedést, amit a háború okoz.
Dicséretes, ha egy vezető saját országa népét szolgálja, védi a külföldi és a hazai kisebbségek jogait, ha fellép azok ellen, akik sajátjait támadják.
Erkölcsileg elítélendő, ha saját érdekeit nemzeti érdekként jeleníti meg, ennek védelmében felesleges szenvedést okoz bárkinek. Bűnös az, aki a nemzeti érzéssel takaródzva mások többségi, vagy kisebbségi nemzeti létét semmibe veszi. Bűnös, aki nyilvánvaló jogsértést kitüntetéssel jutalmaz. Káros és elítélendő minden akció, ami valamilyen, bármilyen formában mások elnyomására, megsemmisítésére irányul.
Tudjuk, hogy mindennek oka van. Aki egy kicsit is járatja az agyát, az tudja, hogy az ok okozója bűnösebb lehet, mint a reaktív magatartás. A világban minden mindennel összefügghet. Ez a plurális gondolkodás kevesek számára adatik meg. Személy és környezetészlelésünk dönti el, hogy mit látunk jogosnak, vagy erkölcsileg elítélendőnek. Tudnunk kell! Az erkölcsi megítélés úgy tapad észlelésünkhöz, mint a kosz a gyerekek kezéhez. Ráadásul rendkívül szelektívek vagyunk. Megfontolás nélkül utasítjuk el azokat az információkat, melyek nem férnek be a gondolkodásunkba. Az OO-Ukrán háború kapcsán amerikai forrásokból számtalan ilyennel találkozhattunk. Itt azokra gondolok, melyek az OO-ukrán konfliktus kiélezésére, és OO ellen irányulnak
Az OO-ukrán háború kapcsán szélsőséges vélemények fogalmazódnak meg. A társadalom ezernyi csoportból tevődik össze. Nem is tudjuk mennyi csoportképző tényező van. (kor, nem hivatás, iskolázottság, professzió…) Ezek nyomása alatt élünk. Látszólag mindenki a saját erkölcsi alapállása ítéli meg a világ dolgait, amiben benne vannak ismeretei, tapasztalatai, világnézete, elfogultsága, más országokhoz való viszonya, mondjuk ki egyszerűen: a személyisége. A valóságban mindenki csoportja véleményét tükrözi. Van egy nagyon felszínes társaság, aki „jaj szegény kiskutyákkal mi lesz” szintjén ítélkezik. Más, aki csak a felszínen szörfözik, - mert tudatlan, - azt keresi, ki kezdte. Vagy eltalálja, vagy nem. Aki elfogult valamelyik irányba, az természetesen annak alapján dönt. A tudatlanság nem bűn, de erre építve végleges ítéletet mondani már fájdalmas.
Amit nem látunk. Nem ismerjük azokat a csoportokat, (politikai, gazdasági, kulturális, történelmi) akik a háttérből mozgatják a játékosokat. Ők az igazi felelősök a háborúkért. Azok a hivatalnokok, akik a titkosszolgálatokból, a katonai, politikai törzsekből kidolgozzák a háborúkhoz vezető feladatokat, a média munkásait, akik felépítik ennek PR és reklám szisztémáját, hogy félre vezessék az átlag polgárokat. Ezeket a fals dolgokat készen kapjuk, amivel a háború követői, vagy ellenzői leszünk. Aki erkölcsi igazságot keres, az az Ő hazugsággyáraikra a támaszkodik.
Kevesen látják át, hogy itt egy proxi háború zajlik, melynek forgatókönyvét Amerikában írták, ami súlyosan sérti OO biztonságérzetét. Azt még kevesebben tudják, hogy ennek a háborúnak komoly gazdasági okai is annak. Erőforrásokért, piacokért, befolyásért küzd Amerika. Egy új hatalmi pólus ellen, amiben Kína játssza a vezető szerepet. Ez egy globális háború. Mondhatjuk, hogy világháború, ami szerencsére csak egy országban vált fegyveres küzdelemmé. A tőke az, ami a háttérben a mozgásokat irányítja. Jogi megítélésre nincs lehetőség, mert nincs olyan bíróság, ami illetékes lenne. Az erkölcsi tekintetében pedig nyilvánvaló, hogy Amerika a bűnös.